Jaj, A fogam! Kettéhasított a fájdalom. Üvöltött a két felem, mint a fába szorult féreg.
De mivel a kutya sem törődött velük, elhatározták, hogy addig járják a világot, míg valami foggyógyító csodadoktorra vagy javasasszonyra nem találnak. Búcsút vettek hát egymástól, és útnak indultak.
Egyik ment északnak, ott egy magánklinikát talált.
Másik meg délnek indult, ott is volt egy fogorvosi rendelő.
Egyik beállt a klinika előtti parkolóba, majd benyitott a váróba. A recepciós szívélyes mosollyal fordult felé, de ezt azonnal abbahagyta, mikor meglátta cipóvá dagadt arcát. Itt gyors és határozott segítségre van szükség! Bekísérte a rendelőbe, az asszisztens beültette a fogorvosi székbe.
Persze, hogy azonnal elmúlt a fájdalom! Sajnos, csak egy pillanatra.
Egyiknek megszólalni sem volt ideje – ereje sem nagyon lett volna -, máris zsongította az érzéstelenítő. Érezte, hogy most már nem lesz baj, bátran félálomba ájulhat. Úgy is tett. Mikor ismét magához tért, egy gyönyörű szőke angyal mosolygott rá. Azt hitte, hogy már a Mennyországban van, ám megtudta az asszisztensnőtől, hogy ezúttal a földön maradt. A fogát is sikerült megmenteni.
A fogorvos felhívta a figyelmét, hogy még két foga kezelésre szorul, és a fogkövektől is meg kéne szabadulnia.
Az új kezelési időponttal a kezében mosolyogva távozott. Úgy érezte, örökre elmúlt a félelme: kedve is, ereje is van ahhoz, hogy rendszeresen felkeresse ezt a rendelőt.
Másik túl későn, fél nyolckor érkezett. Már csak fél óra volt hátra a rendelés megkezdéséig, tehát nem talált ülőhelyre a zsúfolt váróban. Ácsorgott még háromnegyed órát, akkor végre kinyílt az ajtó, és az asszisztens beszólította a mintavételre várakozókat.
Nem sokkal ezután, pontosan egy óra múlva a foghúzásra várók kerültek sorra.
„Talán meg lehet menteni!” – gondolta, és szenvedve tovább várt.
Tíz körül egyre sürgetőbbé vált a szükség. A bezárt mellékhelyiség ajtaján a felirat tudatta vele, hogy a kulcsot az asszisztenstől kell kérnie. A rendelő ajtaján is volt felirat, mely határozottan megtiltotta a kopogást. Hát visszatartotta.
Déltájban őt is behívták. Látszott az orvoson, hogy nagyon fáradt. Megsajnálta. Mondta volna, hogy miatta ne gyötörje magát, inkább pihenjen egy csöppet, de meg se tudott szólalni a fájdalomtól. Az orvos lelkiismeretesen megvizsgálta, majd fogót ragadott, és kirántotta a fogát.
– Hát igen, ha előbb jött volna – mondta még szomorúan bólogatva az asszisztensnek.
A fenti mese a képzelet szüleménye. Ha itt-ott valóságosnak látszana, az csakis a véletlen műve lehet.
Tisztelem az egészségügy dolgozóit. Életem során alig találkoztam olyannal, aki nem hivatástudatból végezte a munkáját. Döntő többségüknek köszönettel tartozom, akár a közellátásban, akár magánrendelőben találkoztam velük.
Akkor mégis melyiket válasszuk?
Nyilván ezt mindenki maga dönti el szimpátia, elérhetőség, anyagi lehetőség függvényében.
A fogászati magánklinikák elfeledtetik a félelmet!
- Megkímélnek a gyötrő várakozástól.
- A legkorszerűbb eszközökkel, és a
- legmodernebb eljárásokkal dolgoznak.
- Fájdalommentes kezelést nyújtanak.
- Mindent megtesznek a fog megmentése érdekében.
- Esztétikus fogtöméssel, szükség esetén fogpótlással szolgálnak.
Ha nincs pénzed, akkor is tartozol magadnak, a családodnak, a rád számító környezetednek azzal, hogy törődsz az egészségeddel, igyekszel megtartani, és ha szükséges, időben felkeresed az orvost.
Akinek viszont van befektethető pénze, gondolja meg: